Baloldali szemmel – az abortuszról II. Szociális igazságosság

I. rész: társadalmi fejlődés

Elrettendő példák – elrettendőbb „nem példák”

Az abortusz legalizációjában és fenntartásának legitimációjában mindig is főszerepet játszott a szociális szempont. Ez állt mindenek előtt az 1920-ban a Szovjetunióban elfogadott, a világon elsőként a korlátlan magzatelhajtásnak teret engedő abortusztörvény hátterében és hasonló megfontolásból (kevesebb nehezebb hátterű ember, kevesebb probléma) terjesztette ki az abortusz legális gyakorlatát a hitleri Németország 1939-ban a megszállt Lengyelországban.[1] Hogy az abortusz milyen döntő hatást gyakorolt a fejlett országok népesedésére, ismerjük. Az abortusz pártolói példával is szoktak előállni, hogy milyen következményekkel jár, amikor tiltják az abortuszhoz való hozzáférést. Ez a példa rendszerint Ceaucescu Romániája, ahol a fennálló abortusztilalomra vezetik vissza a romániai kommunizmus szociális csődjének egyik megrendítő tünetét, az állami árvaellátásban és gyermekgondozásban való áldatlan állapotokat. A példa valóban helytállónak és meggyőzőnek tűnik, azonban önmagában véve félrevezető. Először is nyilvánvaló, hogy Románia rendszerváltás előtti kilátástalan szociális helyzetéért nem az abortusz a felelős, hanem a teljes önellátásra törekvő diktatúra ésszerűtlen és pazarló gazdaságpolitikája. A Ceaucescu-féle rezsimnek ráadásul éppen az az Észak-Korea volt a mintája (a román diktátort 1971-es észak-koreai látogatása ihlette meg politikai viziójának megalkotásában), amelyben az abortusz – a kommunista berendezkedésű országok legtöbbjéhez hasonlóan – éppenséggel megengedett volt, ráadásul a kényszerű abortuszok ma is a valóság részét képezik. Észak-Koreát „liberális” abortuszpolitikája nem óvta meg attól, hogy az országot a modern korban egyedülálló, több százezer halálos áldozatot követelő éhínségek sújtsák a 90-es években. Ezzel szemben Dél-Koreában, amit szédületesen dinamikus társadalmi-gazdasági fejlődéséről ismerünk, ma is törvényileg tiltott az abortusz, amely védelmet éppen napjainkban próbálkoznak felfüggeszteni. Mindezzel együtt senkinek nem jutott eszébe Észak-Koreára, mint a társadalmi szabadság és fejlődés, és Dél-Koreára, mint az elnyomás és kilátástalanság országára hivatkozni – az abortusz lenne a nagy kivétel? A román helyzettel példálózók egy másik, még kézenfekvőbb párhuzamról is hajlamosak megfeledkezni. Írország számára az abortusz éppen a minap felfüggesztett tiltása és dinamikusan fejlődő népessége semmilyen gátló tényezőt nem jelentett abban, hogy az országban példátlan gazdasági-technológiai fejlődés menjen végbe a XX. század utolsó évtizedeiben, amit a világ „ír csoda” néven ismer.

Az abortusz nevében: cserben hagyott munkásosztály, cserben hagyott nők


Létezik egy felfogás, amely az abortuszra mint szociálpolitikai eszközre tekint. Ez lényegében a baloldali politika eltorzulásának következménye. Az elv mögött, hogy szociális helyzetre való tekintettel végezzünk abortuszt, vajon nem éppen az áll, hogy kevésbé értékes életet tulajdonítunk annak, aki kiemelkedő háttér és tehetség híján nem válhat dúsgazdaggá és nem lehet magas presztízsű tudása? A szociális szempontú, baloldali értelemben vett politizálás legnagyobb értéke ezzel szemben éppen az, hogy szemünk elé állítja a munkájából, fizetéséből élő ember és életmódjának értékét. Az abortusz szociális szempontú indoklásának elve gyámságra szoruló csoportként állítja be a kevésbé tehetőseket, akik részéről elvitatja, hogy képesek lennének egy gyermek megfelelő felnevelésére, ahogy az éppen születő gyermek után a további felelős családtervezést is. Az abortusz nem megsegíti, hanem szolgaságban tartja, demoralizálja és gyakorlatilag eliminálja azt a társadalmi csoportot, amelynek támogatását zászlajára tűzte a baloldal. Ha elfogadjuk az abortusz szociális jellegű indoklását, akkor azt is látnunk kell, hogy minden egyes abortusz a fogyasztói kultúra, a státusszimbólumokért folytatott kilátástalan hajsza győzelmét jelenti. Addig ameddig az abortusz bevett társadalmi gyakorlat, a nők szexuális függetlenségéről sem beszélhetünk, sőt az abortusz a társadalmi emancipációt is ellehetetleníti. Az abortusz legalizálását követő évtizedek jelentették azt a kort, amikor egy nejlonharisnyáért, vagy hasonló nyugati státusszimbólumért a nők egy jelentős része szinte bármire képes volt. A 60-as, 70-es évek közbeszédében kiemelt szerepet kapott ez a jelenség, ami a kor szociografikus irodalmának is egyik legfontosabb témája volt. Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című megrázó művében egy megtörtént bűncselekményt dolgoz fel, melynek hátterében az alacsonyabb státuszú férfiak frusztrációja áll. Az abortusz az egyik legfontosabb tényezője annak a mechanizmusnak, amelyben a magasabb státuszú férfiak számára előnyös szexuális gyakorlat és aszimmetrikus párkapcsolati forma prostitualizálja a nőket, ahelyett, hogy a nők valós teljesítményük révén érvényesülnének.

A regionális abortusz-statisztikában jellegzetesen rajzolódnak ki az abortusz-kultúra centrumai (Dél-Dunántúl és a Tisza-vidéke).https://wordpress.com/block-editor/post/toprengoforradalmar.blog/68 A statisztika forrásául szolgáló oldal alapvetése szerint nem a jelenlegi abortuszszabályozás jelenti a fő problémát. A megközelítés alapvető kritikája abban áll, hogy a legalizált abortusz nem semleges viszonyban áll az abortuszt kikényszerítő társadalmi nyomással, hanem kiszolgálója annak.
https://keresztenykultura.blog.hu/2019/10/23/melyik_is_a_tortenelem_legsotetebb_napja?fbclid=IwAR2InsopvEv2NHydrliwsKrp1pPuECkygUI4D2tKSj3qxhytmSNhyqw1HDA

Milyen üzenete lehet a szegény, vidéki nők számára annak, amikor az abortuszhoz való hozzáférést felső- és középosztálybeli, független, nagyvárosi értelmiségi nők a szegény, vidéki nőknek propagálják? Munkát adni nem tudunk nektek, nincsenek felelős férfiak mellettetek, alig, szinte nincs lehetőségetek továbbtanulni, de kulturálódni, szórakozni sem (főleg a mi szintünkön). Itt van azonban az abortusz, számotokra ezt kínáljuk megoldásként! Ha innen közelítjük meg a kérdést, nyilvánvalóan egy ilyen kommunikáció senkinek nem lehet célja. A szociális helyzet indokul való felhozása rendkívül félrevezető lehet, különösen egy egzisztenciális válságban levő nő számára. Jól mutatja az abortusz melletti érvelés teljes inkoherenciáját, hogy míg egyik oldalról azzal a követelménnyel állnak elő, hogy az abortusz „megbánás nélkül”, rutinszerűen történjék, másrészről folyton azt hangoztatják, hogy az abortusz „nehéz döntés”, amit ezért minden esetben respektálni, sőt helyeselni kell… Éppen a gyermekvárás válságszerű tapasztalata az (nemcsak egy nem várt magzat esetében, hanem akár egy stabil házasság sokadik évében is), amiért nem lenne szabad nőket kiszolgáltatni az abortusz döntésének.

Kapitalista kizsákmányolás
és az egyenlőtlenség kultúrája

Az Egyesült Államokban az abortuszra valóságos iparág épült, ahol több millió dollár értékű profitot termelő üzlet jelent az abortuszok elvégzése, leggyakrabban természetesen a nehéz szociális helyzetre való hivatkozással. Mi a kizsákmányoló, könyörtelen kapitalizmus, ha nem az ilyen vállalatok működése, amit a magát baloldaliként hirdető amerikai politikai oldal egyöntetűen biztosít támogatásáról? Közhely az abortusz-szolgáltató gigavállalatok alapítóinak, eszmei atyáinak/anyáinak kötődése az eugenikához, a faji, szociális felsőbbrendűség különböző változatait propagáló, a XX. század első felében virágzó, a náci fajelmélettel párhuzamban létező ideológiához. Nem gyanúsítható túlzott rosszhiszeműséggel, aki összefüggést tételez fel a feketék polgárjogi harcainak 60-es évekbeli, sikerrel történő lezárása, valamint az abortusz, 1973-as legalizálása között. Az Egyesült Államok abortuszainak csaknem harmadát a fekete közösségen belül hajtják végre, ezzel az abortuszok aránya a feketék között háromszorosan túlreprezentált a teljes népességhez viszonyítva. Ugyanígy lehetne említeni a különböző fogyatékosságokkal születők példáját. Miközben teljes joggal helyezünk hangsúlyt a sokszínűség, a különböző etnikumú, kultúrájú emberek szűken (pénzügyileg) értelmezett társadalmi hasznosságától független értékére, akadálymentesítjük épületeinket, kínáljuk fel a kommunikáció változatos formáit a fogyatékkal élőknek (feliratok, Braille-írás, jeltolmácsolás, stb.), Izlandon a Down-kórral regisztrált magzatok csaknem 100%-át még az anyaméhben elpusztítják, nem is beszélve másutt dívó szelektív abortuszok egyéb fajtáiról (jelenleg Örményországban abortálják a világon a legnagyobb arányban megfogant kislányokat). Ha van társadalmi igazságtalanság és van a javak és értékek aránytalan elosztásának non plus ultrája, akkor a meddő párok helyzete az az abortuszt legalizáló országokban. Miközben az abortuszhoz rutinszerű, letisztult és a folyamatvezérelt rendszerek hatékonyságával működő, szinte automatizált út vezet, az örökbefogadást bürokratikus eljárások és törvények sokasága teszi áttekinthetetlenül szövevényessé és nehézkessé. Az abortusz nem képes előmozdítani a szociális igazságosságot, ellenben a különböző diszkriminált társadalmi csoportokkal szemben az internalizált erőszak révén az elnyomás rafinált és önkéntelen eszköze.

Szexizmus, feminizmus és az abortusz:
II. rész: szociális igazságosság
III. rész: tudományos haladás

[1] „While benefits for German mothers were extended and abortions were criminalized, a minimum age was set for Poles to marry, and abortions for Poles were exempted from punishment.” https://academic.oup.com/gh/article/35/2/229/3798230

Baloldali szemmel – az abortuszról II. Szociális igazságosság” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: