“Resszkessetek pásztorok!”

Egészen biztos, hogy a ma emberének legnagyobb ünnepe a Karácsony. Nem is tűnik úgy, hogy ez a közeljövőben megváltozna. Bejgli, halászlé, sokan még templomba is elmennek. Persze ahány ház, annyi szokás: vallásosak, jógázók, kutyatartók, macskatartók, családosok, egyedülállók, idősek, fiatalok, sokan sokfélefélét gondolnak az ünnepről és sokféleképpen is ünnepelünk. Mindenki tudja azonban, hogy a karácsonyfa és az ajándékozás mellett a „szeretet ünnepének” egyedüli sziklaszilárd és központi eleme a Reszkessetek betörők karácsony esti megtekintése. Nemcsak hazánkban, hanem az egész nyugati világban is kultikus státusz övezi a Kevin küzdelméről készült filmet. Az 1990-ben, a rendszerváltás idején készült film nemcsak nemzedéki, hanem mára generációkon átívelő élményt jelent, és kitüntetett helye, ahogy visszatérő jelleggel, vallásos rítus módjára tekintjük meg évről-évre, azt gondolom, lehetőséget ad arra, hogy elgondolkozzunk azon, milyen értékek állnak világunk középpontjában. Hiszen hivatalosan, vagy a közmegegyezés szerint társadalmi életünk berendezkedése értéksemleges, toleráns, kimondottan legfeljebb a szabadság értéke kerül megfogalmazásra (persze nyilván mindenki tudja, mennyire problematikus fogalom ez: mégis kié? mire? meddig? stb.). Hogy valójában mi mozgatja az embereket, mi mozgat bennünket, az alapvetően rejtve marad előttünk, legalábbis kevésszer beszélünk róla (őszintén). Egy kicsit ehhez kerülhetünk közelebb a film elemzése révén, amelyhez kiváló összehasonlítási alapot jelent, hogy a karácsonyi történetnek van egy régebbi, ha úgy tetszik eredeti változata: Jézus – a keresztények által a világ megváltójának tartott gyermek – születése Betlehemben.

Mindkét történet középpontjában egy fiúgyermek szerepel, és mindkét történetet körüllengi a „családi történet” hangulata. Mindkét fiú szorongatott helyzetben van: egyikük életére a judeai király, Heródes tör, másikukat pedig betörők fenyegetik. A felszíni hasonlóságok mögött azonban a két történet lényegi különbségét láthatjuk. A betlehemi történet bepólyált, kiszolgáltatott újszülöttjével szemben Kevin egy valóságos szuperember, aki két felnőtt férfival szemben megkérdőjelezhetetlen fölénnyel védi meg otthonát – küzdelme nyilvánvalóan nem valószerű, így különösen adódik, hogy a történetet elsősorban szimbolikusan értelmezzük. Kevin egy amerikai mércével nézve is gazdag, jómódú család gyermeke, óriási házzal, míg a betlehemi Jézus kimondottan szegényes körülmények között érkezik a világba, és családja helyzetén csak az időközben látogató napkeleti bölcsek javítanak ajándékaikkal (mondhatni a karácsonyi vásárlási, fogyasztási lázért is elsősorban őket terheli a „felelősség”…) A filmben hamar nyilvánvalóvá válik Kevin fölénye ellenfeleivel szemben, így abban, ahogyan a fiú elbánik a betörőkkel, nem véletlenül látnak sokan öncélú szadizmust (a betörők értelmetlen kínzása a filmet már gyerekként nézve is bántó volt). A néző számára a Tom és Jerryt idéző szenvedésben való tobzódást két dolog is igazolja: egyrészt egy gyermek ellenfelei, másrészt egy család tulajdonát veszélyeztetik. Ezzel szemben a betlehemi születéstörténetben az ellenfél az igazán félelmetes: Heródes lemészároltatja országa újszülöttjeit és Jézust is csak a napkeleti bölcsek tanácsára történő menekülés menti meg végeredményben (egykor a történetnek ezt a részét tartottam legkevésbé hihetőnek: mégis miként lenne lehetséges csecsemők tömeges legyilkolása?).

Mit jelképeznek, milyen értékekre mutatnak rá az előbbiekben bemutatott motívumok? Elsőként azt emelném ki, hogy nem kell gazdagnak lennünk ahhoz, hogy azonosulni tudjunk Kevinnel. Egyrészt azért, mert bár nem olyan mértékben, mint Kevin családjának, de mindenki számára ismerős a személyes javak birtoklása és az azok elvesztéséhez kapcsolódó félelem. Másrészt az óriási családi házra támadó betörők annyira szerencsétlenek, hogy gyakorlatilag mindenki számára könnyedén megoldható, hogy önmagát ügyesebbnek, értékesebbnek képzelje ezeknél a bűnözőknél. A rossz ebben a történetben ugyanis nem egy Heródes-szerű hatékony és könyörtelen erő. Mégis akkor kivel lehet megfeleltetni a Reszkessetek betörők balfékjeit a bibliai történetben? Öltözékük, viselkedésük egyértelművé teszi, hogy a betörők az alsó szociális réteghez tartoznak. A bibliai történetben is van egy ilyen csoport, amelynek tagjai szintén a társadalom peremén éltek, mégpedig a pásztorok. Míg a betlehemi születéstörténetben ez a csoport kitüntetett szerepbe kerül – az angyali üdvözlet által, gyakorlatig elsőként kapják meg a születés hírét – addig a karácsonyi filmben a kevésbé tehetősek, a társadalom alsó rétegét a betörők képviselik, a tehetetlen és nevetséges rossz szerepében megjelenítve. És mivel – még egyszer fontos említeni – kiugróbb jólét nélkül is tudunk azonosulni a hős pozitív szerepével, ez által nagyon szépen kidomborodik, hogy mit állít film az egész társadalom számára értékként. A fiú egyszemélyes küzdelmében az anyagi javak és a személyes tér védelme az, amely az embertelen erőszakra is igazolást jelent. Kevinben egy gyermekideál is megtestesül: a mindenható gyermeké, annak vágya, hogy gyermekünknek joga van egy olyan élethez, ahol bármit, amire csak vágyik, pusztán saját erejéből elérhet; a „felnőttek világa”, a társadalom valósága, kihívásai nem akadályozhatják az ÉN gyermekemet – vagy a mindenkiben élő, belső gyermeket – álmai megvalósításában. A Reszkessetek betörők embere számára a Karácsony elsősorban annak ünneplését jelenti, hogy a szűk család és otthona bevehetetlen vár, amit nem befolyásolhat a külvilág. A védekezés leleményes mikéntjében a technika és tudomány diadalmenetét is láthatjuk, amely a modern ember számára elsősorban arra szolgál, hogy kényelmessé tegye életünket és megfelelő távolságban tartson azoktól, akik nem a mi köreinkből valók.

Anyagiak és ajándékok, nárcizmus és önzetlenség, bezárkózás és nyitottság a két történet fő motívumai. Van-e köze a Reszkessetek betörőknek az Ünnep valódi szelleméhez, vagy a film nem több, mint egy szórakoztató családi film? Van, mégpedig nagyon is sok…