I. rész: társadalmi haladás
II. rész: szociális igazságosság
A baloldal hagyományosan nagy elvárásokkal fordul a tudomány felé és az eredmények tekintetében azt lehet mondani, hogy teljes joggal tesz így. Éppen ezért lényeges szempontunkból, hogy az abortusz kapcsán olyan tudományellenes felfogással találkozhatunk (nemcsak a tények, hanem a megközelítés, a dolgok néven nevezése terén is), amelyet az oltásellenességgel, a lapos föld és a kondenzcsíkokban permetezett mérgező vegyi anyagok összeesküvés elméletével lehet összehasonlítani és ugyanúgy rászolgál az azokat övező gúnyra és megvetésre. A primitív ember hite, hogy élet (kukacok, férgek) a porból és a levegőből is származhat. A régiek az abortusz megnevezésére különböző eufemizmusokat használtak, ezek közül a legismertebb az „angyalcsinálás”. Manapság az abortusz hétköznapi pártolói szoktak az anyaméhben fejlődő magzatra mint sejtek halmaza („clump of cells”) hivatkozni. A megfogalmazás nem egyszerűen szembemegy a valósággal, tudományos realitással: megkerüli, kifordítja azt.
Ennek a megközelítésnek szintén kirívó példája az a Youtube-on található 5 milliós nézettségű videó, amely miután elismeri a kérdés megosztó voltát, az abortusz pontos mikéntjének bemutatását ígéri. Mivel kiindulópontja az abortuszt ellenzők és támogatók azonos szintű tájékozatlansága, akkurátusan mutatja be az abortusz végzésének különböző paramétereit. És miközben a divatos grafikák a vaginát és küretkanalat is meglehetős pontossággal ábrázolják, egyetlen dolgot nem látunk: mi az a dolog, amit végül is kiszednek egy ilyen beavatkozáskor – a magzat egyetlen egyszer tűnik fel két másodpercre a videóban: piros pontocskaként megjelenítve. Érdekes a videó szóhasználata is. Míg az abortusztabletta mechanizmusát ismertetve a videó még az embrió szót használja, a műtéti abortuszról szólva már a content – magyarul: tartalom – szó vonatkozik a beavatkozás tárgyára. Tekinthető-e objektív, tudományos kritériumoknak megfelelő, egyáltalán a tájékoztatás elemi feltételeit kielégítő videónak, amely az élettan egyik legsajátosabb, drasztikus orvosi beavatkozás során érintett formáját a tartalom szóval illeti? Amikor megnéz az ember egy videót, amely azt ígéri, hogy elfogulatlanul mutatja be az abortuszt, akkor nem a három és fél perces videó felét kitevő érdektelen grafikonokra és a készítő véleményére kíváncsi a különböző abortusztörvényekről és szexuális felvilágosításról, hanem arra, hogy tényleg egy emberi organizmus végét jelenti-e beavatkozás, hogy tényleg leszakítják-e a lábát (és mindenét) a magzatnak, vagy ez csak az abortuszellenes aktivisták kitalációja. Márpedig erről semmit nem tudhatunk meg a videóból.
A nyilvánvalóan célzatos felvilágosító videóknál jobban tanúskodik az abortusz valóságáról a nép nyelve. Az eufemizmusok után következzenek a húsbavágó valóság példái. A fiatal (!), modern (!!), baloldali (!!!), politikusnő (!!!!) által nevetgélve és hálával fogadott, az abortuszt „botmixerezéshez” hasonlító nyelvi lelemény jóérzésben és lelki finomságban már közelít ahhoz a nyelvi regiszterhez, amelyben az abortuszról a legszókimondóbb megfogalmazásokat hallhatjuk: ez az internetes gyűlöletbeszéd világa. Az „Úszott volna cápa anyád méhében!” az abortusz procedúráját tekintve egészen konkrét értelmet nyer. Kimondottan az abortuszra vonatkoztathatjuk az olyan inzultusokat, mint a „Te abortuszmaradék!”, más formában „Abortuszmaradvány!”, vagy „Szakadtál volna bele anyádba!” Azt, hogy ezek a nyelvi bántalmazások kiválóan alkalmasak az emberi méltóság megsértésére, jól alátámasztják a magzati fejlődésről és ezáltal az emberi személy folytonosságáról rendelkezésre álló ismereteink. Az élet és különösen emberi élet lényegénél fogva feszíti szét a tudományos fogalomalkotás kereteit: éppen ezért vég nélkül nyílik mód az életről alkotott nézeteink folyamatos tisztázására. Az élet kezdetének kérdése a középkori filozófiának volt speciális problémája, de napjainkra a tudományos fejlődés – amennyiben számolunk az élet, mint olyan fogalmával – gyakorlatilag teljesen egyértelművé teszi, hogy az emberi személy életéről a fogantatástól beszélhetünk. Idézzünk egy teljesen hétköznapi kismamamagazint: „Bár ekkor még nem tudsz róla, a baba életében rendkívül fontos ez az időszak. Már ebben a korban eldől minden – génekkel kapcsolatos – tulajdonsága, jellemzője. Így már ekkor elválik az, hogy milyen lesz a testalkata, a haja színe, minősége, a szeme színe, milyen lesz a tartása, a körmei formája, kire hasonlít majd, és még sorolhatnánk. Természetesen a neme is eldől a fogamzás pillanatában és sajnos a kromoszómákkal kapcsolatos betegségek is.“
Az abortuszokról készült fotók, videóanyagok elterjedésére az abortuszt pártoló médiumok is reagáltak. Nyilvánvalóan az abortusz megrázó képsorainak ellensúlyozására készült az a videó, amely egyfajta fogtündéres keretmesébe ágyazva mutatja be egy amerikai tinilány abortuszát (az egyébként is ízléses nevű, The Young Turks című talk show-ban). A videó egész narratívája azt sugallja, hogy egy foghúzással egyenrangú beavatkozásba nyerünk bepillantást (természetesen semmit nem látunk az abortált magzatból). Hogy mennyire szelektív felfogás húzódik az abortusz igazolása mögött, jól mutatja, hogy míg egy ilyen videó címét a „honest and brave” (egyenes és bátor) szavakkal látták el készítői, az abortusz hívei a máskor éppenhogy nehéz döntésként tárgyalt beavatkozás elvégzése előtt nem engednék a magzati szívhang meghallgatását, mondván: befolyásolná az anyát a döntésben. Ugyanígy jellemző az abortusz pártolásának tudományellenességére, amikor a magzatról készült képekről készült hozzáférést korlátoznák az abortusz felmerülése esetén: az érv itt is teljességgel esetleges: a magzatról készült kép „humanizálja az abortálandó tartalmat.” Aki látott már bármiféle képet, felvételt abortuszról, annak nem kell magyarázni, hogy az abortuszellenes fellépéssel szembeni közöny és ellenérzés hátterében is alapvetően egy mágikus világnézetre jellemző felfogás áll: ha nem nézek rá, akkor nem is létezik. Valóság az abortált magzatok szerveinek felhasználása és kereskedelme is. Bármilyen technikai apparátus álljon is az ilyen jellegű manipulációk hátterében, ezekről már tényleg csak az emberáldozat vonatkozásában lehet szó, és nem a tudományos fejlődés nézőpontjából. Végül és csaknem elsősorban beszéljünk arról, hogy vajon az abortusz mellett felhozott legfontosabb érv, az illegális abortuszok potenciális veszélye kiállja-e a tudomány próbáját? Nem máshol, hanem a Washington Postban megjelent, 2019-re visszatekintő cikk nevezi a Planned Parenthood abortusz-mamutvállalat aktuális igazgatóját az év Pinochhiójának, mégpedig az abortusz legalizálását megelőző tömeges női elhalálozás valótlan állításáért. Összefoglalásképp elmondható, hogy az abortusz gyakorlata egy társadalomban nem képzelhető el – és a tudományos, kommunikációs fejlődést tekintve egyre kevéssé képzelhető el – az információk egyoldalú manipulálása, a tudományos kérdésfelvetés iránti közöny, tájékozatlanság és primitív hiedelmek továbbélése nélkül.
Befejező rész: konklúzió
Töprengő Forradalmár 
“Baloldali szemmel – az abortuszról III. Tudományos fejlődés” bejegyzéshez 2 hozzászólás