A kelet géniusza: Edda, Tankcsapda, Majka – a magyar zene szellemi térképe 4.

Előző rész: 3. Az istenes költészet

A magyar zene szellemi térképét valódi földrajzi szempontok figyelembevételével is lehet tovább rajzolni. Hamvas Béla Az öt géniusz című művében öt történelmi-földrajzi régiót különböztet meg Magyarország történelmében és úgy tűnik, ebből kettő is vonatkoztatható a magyar könnyűzene világára. Elsőként az ország keleti részén, Miskolc, Debrecen központtal kibontakozó zenei műveltség kerülne bemutatásra. Hamvas Béla szavai mintha a bemutatandó dalszövegek lényegére tapintanának. 

Kelet – a nomádság és az állandó letelepedés között, szabadság-sóvárgás, letargia és kitörő indulat, tiltakozás minden ellen, ami nem ő, hiúság, kevélység, zaklatottság, irreligiozitás [vallástalanság], bomlott szocialitás (egyéniség-fragmentumok), a tanulás és az alkalmazkodás nehézsége, uralmi ösztön, lázongás, ellenkezés, ideiglenesség.

Hamvas Béla: Az öt géniusz. 65.

A magyar könnyűzene világának első, kimondottan a keleti országrésszel azonosítható zenekara az Edda volt. Fontos megjegyezni, hogy kiindulásunk alapját a „Kelet” elsősorban, mint egyfajta szellemi minőség és nem mint konkrét földrajzi hely jelenti. Utóbbiról például akkor lehetne szó, ha a diósgyőri vár, a miskolctapolcai barlangfürdő, a kocsonyafesztivál, vagy vaskohászati eljárások bemutatása lenne az Edda; a nagytemplom, a virágkarnevál és a Zsuzsi vasút pedig a Tankcsapda legnépszerűbb számainak témája (a Tankcsapda írta egyébként a DVSC focicsapatának – már csak egykori – indulóját).  

SZÁZ SZÉP KÉP - Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala
Zichy Mihály: A rombolás géniuszának diadala
https://mek.oszk.hu/01500/01559/html/elemzes.htm

Edda

Az Edda együttes korai szövegei páratlan erővel fejezik ki az ifjúság létszomját. Az Edda, a dalszövegírók – Pataki Attila és 1983-ig Slamovits Attila – lelki alkatának köszönhetően maradéktalanul azonosulni tudott az ifjúság érzésvilágával és azt ki is tudta fejezni. A Hamvas Béla által a kelet géniuszának tulajdonított „minden ellen lázadást” látjuk a Kölyköd voltam című dalban, az együttes egyik emblematikus számában. Az Edda megfogalmazásában az anyaság, az emberiség által általánosan leginkább idealizált kapcsolat és a hozzá kapcsolódó gyermeki függés is a szolgaság jegyét hordozza magát: „Karodon vittél engem, akaratod rabja voltam.” Gyerekként hallgatva a dal szövege meglehetősen zavarba ejtett és bizonyára nem voltam ezzel egyedül: „Kölyköd voltam, véredből lettem,/ kölyköd voltam, nem értettél engem.” Az Edda dalszövegeiben az ember közösségi, társas beágyazottságának valamennyi színtere olyan hely, amit jobb magunk mögött hagyni. Erre a legjobb példát a Hűtlen című szám sorai szolgáltatják: „Amíg él, el nem felejti,/ hogy a múltat ki nem tépheti/ szívéből”. Tehát nem csak a család, a környezet jelent nyűgöt, hanem a múlt, sőt az emlékezet is. Persze gondolhatjuk: a Miskolc nehézipari üzemeiben munkát vállaló egykori agrárlakosság gyökértelenné váló családjai bizonyára nem mindenki számára jelenthették a biztonság és a bensőséges béke szigetét. Annak, hogy a csapat szövegei mögött valamilyen saját tapasztalat, „nehéz gyerekkor” áll, ellentmondani látszik, hogy az együttes megalakulásának színtere a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem volt (tehát nem valamilyen tipikus szakmunkás közeg), ahol Pataki Attila is tanult. Hogy inkább az ifjúság autonómiaigényének költői (tehát túlzó) megfogalmazásáról, semmint valódi szociális tartalomról van szó az Edda szövegeiben, azt a „Minden sarkon álltam” már mutatja meg leginkább. A dal szövegében a talán legtipikusabb kamasz, ifjúsági életérzés kerül megfogalmazásra: a koravén blazírtság élettapasztalatot sejtető attitűdje. „Mögöttem már annyi érzés,/ Előttem még oly sok év.” Ahogy a dalból is kiolvasható: valójában ez a felnőtt élet küszöbére érő fiatal védekezési mechanizmusa a nyomasztónak érzett felelősségvállalással – „Minden perc egy nehéz nap,/ Minden nap egy hosszú év,” – szemben. Pszichológiai szempontból teljesen természetes hozzáállás, ami akkor veszélyes, ha nem jár együtt önreflexióval és életprogrammá válik. Márpedig az Edda szövegei mintha valami ilyesmiről árulkodnának.

Hova tűntek az életünkből a napi szintű ufóészlelések? - Dívány
Pataky Attila mindig a kör közepén érezte magát. Idő kérdése volt a földönkívüliek látogatása.
https://divany.hu/vilagom/2019/03/12/ki-vitte-el-az-ufokat/

Az Edda szövegeiben szembeötlő egy sajátos egocentrizmus, önzés, ami Hamvas Bélának a keleti géniuszról szóló soraiban a „bomlott szocialitás”, „uralmi ösztön” kifejezésekben köszön vissza. Az Elhagyom a város a Miskolc városhoz fűződő viszony lírai megfogalmazása. Figyelemre méltó, hogy ebben csak arról esik szó, hogy ő mit kapott a várostól, arról, hogy esetleg ő is adhatna valamit, vagy valamivel tartozna Miskolcnak, fel sem merül. „Mindent itt hagyok, mit Miskolc adhatott,…”. Az emberi kapcsolatok megélése csak mint potenciál van jelen a dalban, lakói nem alkotnak közösséget, a várost csak házak, terek, pályaudvarok jelentik, az emberi kötődés legmagasabb fokát mintha a közös cigerettázás jelentené: „A sarkon áll egy alak, rám vigyorog,/ Szólni nincs kedvem, /hát tovább indulok,/ A régi téren talán vár még valaki,/ Vele jó lesz egy cigit megosztani.” A Kör című dalban az infantilis egocentrizmus már a paranoia új minőségében bontakozik ki az. A dal tartalmi részét ennyiben lehet összefoglalni: valaki egy kör közepén áll, akit a rosszak (nem tudjuk kik ezek), nagyon nem szeretnek és meg akarják ölni, aki viszont fontos ember, mert „Ha egyszer odébbállok,/ A kör közepéből majd hiányzok”. A dalszövegből szinte kiolvasható, hogy Pataki Attilát el fogják rabolni az ufók, vagy az, hogy ezeket a harmadik típusú találkozásokat már 1985-re, a dal megírására datálhatjuk: „Láthatatlan, lapos sumákok/ Istenem, de sokan vagytok, rosszak… Rám többé nem találtok, rosszak./ Hitványak az álmok,/ Ha mindent eltakartok,/ Fekete függöny mögé zavartok, rosszak… Könyöröghetek bárhogy,/ Éles késsel rám vadásztok,/ Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.” Szintén bizarr részletekre bukkanunk az Edda szerelmes számainak szövegeiben. Idézzük az Éjjel érkezem című számot:

De a testem gyönyörű, fáradt lázban ég./
Hozzád bújok tiszta égő, forró testtel,/
Kérlek feküdj nyugodtan, csak én mozdulok,/
Csak én mozdulok, csak én mozdulok.
[?]

Az Edda együttes lírai énjének eddig megismert egocentrikus személyiségében nárcisztikus vonásokra is figyelmesek lehetünk: vajon csak láza gyönyörű, vagy a teste is? A szerelméhez megérkező féltékeny szavaiban a szerelmi közeledés meglehetősen furcsa képét látni a „csak én mozdulok” háromszori ismétlődésében (miért nem mozdul, miért nem mozdulhat a másik fél? meg van félemlítve?). A dal refrénje is sajátos: „Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha/ Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda.” Az erotikusnak szánt kontextusban a „ha egy másik ér előbb oda” sor az állatvilág mechanikus üzekedéseinek ösztönvilágát idézi. Végezetül az Álmodtam egy világot magamnak című dallal fejezzük be az Edda szövegeinek bemutatását, ahol a mondanivaló teljes felbomlását figyelhetjük meg. Ha valahogy nem lehet álmokat elérni, akkor a dalban illusztrált módon (a Ferencváros szurkolói 2004-ben a dalból vett idézettel várták a Sparta Praga elleni döntő BL-selejtezőt: természetesen nem jött össze a továbbjutás…). „Álmodtam egy világot magamnak,/ Itt állok a kapui előtt./ Adj erőt, hogy be tudjak lépni, /Van hitem a magas falak előtt.” A kitűzött cél eléréséhez általában sok kis lépés, tudatos, kitartó véghezvitele a legjobb recept. Nem tartjuk jó jelnek az álmok világába való belépést illetően, ha valaki, akkor, amikor a siker kapujában érzi magát, előtte tornyosuló falakról beszél. Persze nem csak a kísérlet, hanem a kitűzött cél felől is lehetnek kétségeink, legyen szó bármiről is.

Így az Edda együttes dalszövegvilágának bemutatása végén érdemes még egyszer felidézni a Hamvas Béla által a keleti géniuszról megfogalmazottakat, melyek érvényüket Debrecen büszkesége, a Tankcsapda bemutatása kapcsán sem veszítik el.

Tankcsapda

Amíg az Edda a kamaszkor életérzésének volt megtestesítője, addig a Tankcsapda az egész, elemi ösztönvilág dalba öntésében alkotott maradandót. A Tankcsapda szövegeit tekinthetjük a hazai rock and roll szövegvilág non plus ultrájának, a legigazibb rock and roll szövegeknek. Ezeknek az erős szövegeknek a fő jellemzője, hogy jólsikerült szóválasztással hordozzák a rockzene erőtől, kitörő szabadságvágytól duzzadó üzenetét, viszont a szövegek valóságos tartalma, belső összefüggése szinte a nullával egyenlő. Rendkívül meglepő volt amikor a sorozat előző részében egy tartalmas Tankcsapda sort lehetett idézni. A Tankcsapda slágereiben a magyar zene legtartalmatlanabb, másként megfogalmazva legkevesebb valóságos relevanciával bíró szövegeit hagyta maga után.

A Tankcsapda együttes a rendszerváltás idején alakult és lett rövid idő alatt befutott együttessé. Leghíresebb – végtelenszer idézett, mindenki által ismert – slágereit szokás úgy idézni, mint a 90-es évek életérzésének megtestesítőjét. A Mennyország tourist középpontjában a 90-es évek „tipikus” alakja áll, a maffiózó, akivel kapcsolatban a fő tanulság, hogy élete rendkívül sokféle erőszakos módon érhet véget. A rendszerváltás utáni világ káros tüneteiként jelennek meg a dalban a bankok, a pénz, az autók, a „mekkora mellű” (nyilván szilikonozott) nők. A moralizálásba fordulás végső pontján egy sajátos zenei fordulat érkezik: az utoljára felsorolt státusszimbólum – a „kocsiban a hangerő” – említésekor a szöveget a szám hangereje és nyomatéka is követi, sugallva: mindenki ilyen, egy pillanatnyi idő sincs, nem is érdemes gondolkozni ezen. Érdekes, hogy mennyire magáévá tette a dalban szereplő motívumokat a hazai közvélekedés, mint a 90-es évek tipikus szimbólumait. Pedig jelen sorok írójának családjában senki nem lett a nevezett időszakban maffialeszámolás áldozata és milliomos sem, amivel bizonyára sok millióan vannak így az országban… A  mennyország és pokol a dal refrénjében feltűnő képének értelmezése nem vezet sehova: amely ezzel a sportközvetítések legszomorúbb, leglaposabb közhelyének fellengzős zenei párhuzamát jelenti.

„A színvonal, amelyben a lét-nemlét gondolatai megjelentek, a legolcsóbb volt. Többnyire semmi egyéb, mint fellengzős eszmények, a valódi szellem iránt való érzéketlenség, sőt ellenséges magatartás, taníthatatlan csökönyösség, vak konzervativizmus.”

Hamvas Béla: Az öt géniusz 33.

Tankcsapda - A legjobb méreg (Teljes album) - YouTube
https://www.youtube.com/watch?v=YYzwDRN_goc

Már nem csak egy példázat középpontjában, hanem egyértelműen a szöveg főhőseként van jelen a az alvilági kábszerárus-strici alakja a Legjobb méreg szövegében. Villon és Baudelaire költészetét idéző szerepjátékról van itt szó, amelyben a költő az alvilági figura bőrébe bújva, a társadalmon kívüliség által felkínált szokatlan szabadság nézőpontjából tekinthet az élet teljességére. A „szemétdombra szültek,/ de ők is kikészültek” kezdősor felkészít rá: itt egy nehéz sorsról, mondhatni a „magyar valóságról” lesz szó. A dal és talán a Tankcsapda teljes szövegvilágának kulcsmondatát jelenti az „ez dzsungel, ez börtön” sor. Erre különösen az Ákos Induljon a banzáj című számának szövegével való összevetés világít rá, ahol az „egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel” sort találjuk. A dzsungel szót kiemelt jelentőségének tekinthetjük –feltehetőleg mindkét szám előképét a Guns n’ Roses Welcome to the jungle című száma jelenthette – hiszen mellette, mindkét előfordulásában önmagán túlmutató, a zenekarok teljes értékvilágát szimbolizáló szó található. A Tankcsapdánál a „börtön”, az antiszociális, artikulálatlan szabadságvágy szimbóluma, míg a Bonanza Banzainál a „sivatag”, ami pedig a keresztény spiritualitásban hagyományosan az elmélyedés, az igazság megtalálásának, önmagunk meghaladásának helyszíne. Nagyon érdekes ellentmondásra világít rá az „Ez nem New York, nem Los Angeles” sor, amely a szöveg kontextusát tekintve azt jelenti: Magyarország (Kelet-Európa) kemény hely, nem olyan mint Amerika, tessék vigyázni. Érdekes ezzel szemben összevetni az időszak bűnözési statisztikáit. Magyarországon az emberölések száma éppen a szám megjelenésének évében 1994-ben tetőzött 313 esettel.  Ezzel szemben a Magyarországgal megegyező lakosságú New Yorkban 1990-ben évi 2245 gyilkosság történt és Los Angelesben is éppen ekkoriban, 1992-ben zajlottak a nevezetes faji zavargások (elsősorban az afroamerikai és koreai népesség között), amelyben egy hét alatt 62-en vesztették életüket. Hogy a rendőröket nem szereti a Tankcsapda, az egy rockbanda (és egy drogdíler strici) esetében nem meglepő – és gondolhatunk Hamvas Béla szavaira is: „tiltakozás minden ellen, ami nem ő”. Viszont annál jobb kérdés, hogy kire gondol Lukács Laci, amikor azt énekli, hogy „mint a prédikátor a tévében,/fasizmus van a vérében./ Üvölt, a szemén látszik,/ ő is úgy hisz, ahogy a nácik/”. Milyen tévés prédikátorra gondolhatott? Fasiszták a tévében 1994-ben? Csurka Istvánra, esetleg Torgyán Józsefre? Nehéz eldönteni a kérdést, egy biztos, hogy legalább szóhasználatában az állampárti idők hivatalos ideológiájának, indoktrinációjának lenyomatát hordozza magán: ami rossz, az a fasiszta. Sajátos paradoxon, hogy amíg a szám alapvetően egy elemi erejű szabadságvágy és létszomj kifejeződése, a dal szövege a rendszerváltás utáni világ új kihívásaival, szokatlan jelenségeivel készületlenül találkozó, Kádár-rendszerben szocializálódott átlagpolgár ideges túlérzékenységének manifesztációjaként is értelmezhető.

A kábítószer mellett talán egyetlen olyan téma van , amelynek a szokványos általánosságok szintjén túl a Tankcsapda konkrét figyelmet szentelt: ez a szexualitás (A rock & roll rugója, Üdvözöl a pokol, Mindig a péntek). Mircea Eliade vallástörténész a nyugati világ és különösen az Egyesült Államok kultúrájában sajátos vonulatot képező promiszkuitás, szabados szexuális élet milyenségének hátterében a protestáns etika hatását véli elsősorban felfedezni. Megállapításait a Tankcsapda esetében különös haszonnal alkalmazhatjuk. Debrecen, mint köztudott a „kálvinista Róma”, a hazai protestantizmus történelmi központja és a protestáns etika hatása – a Mircea Eliade által megfogalmazott módon szemlélve – mintha valóban visszaköszönne az együttes szövegeiben. Fontos megjegyezni, hogy az autentikus protestantizmus alapvetően másként tekint a szexualitásra, mint a katolikus, vagy görögkeleti kereszténység. A protestantizmus nem fogadja el a házasság szentségét és a szüzességet nem tekinti értéknek. A testiségnek tehát alapvetően nem tulajdonít spirituális jelentőséget, a szexualitást kizárólag a „tiltott” és a „megengedett” fogalmainak fekete-fehér kettősségben szemléli – a médiavilágban is reprezentált tipikus példa rá a viktoriánus kor szemlélete és erkölcsisége. A Tankcsapda szövegeiben elsősorban a mennyiség szempontjának kizárólagos szerepe az, amely a vallástörténész által leírt szexuális viselkedésnek is fő jellemzője, ami tehát arra utal, hogy egy elfojtott, kiüresített, értéksemleges szexualitás áll a hátterében. A cél a gyors kielégülés, a dolognak magának szinte mintha nem is lenne jelentősége. A minőség szempontja, a szexuális kapcsolat intim, kölcsönösen érzéki, érzelmi jellege szinte nem fordul elő a Tankcsapda szövegeiben. Nagyon sajátos a szexuális viszony aszimmetrikus volta is: a Tankcsapda szövegeiben a női partner szinte sosem egyenrangú félként van jelen, hanem valamiképpen mindig csak kiszolgálója a férfi vágyaknak, esetleg szolgája saját vágyainak. A Tankcsapda szövegeiben a nők nem szépek vagy vonzók; hanem fedetlenek és bármikor készen állnak a szexuális aktusra: „Mindenük kint van, a szégyen/ lehullott róluk (már) régen/… Két mindenre képes szőke dög,/ olyanok mint az ördögök.” A rock and roll – különösen a Tankcsapda-féle – szexuális felfogásának hátterében az agrárvilág általában szigorú és merev erkölcse, és szexuális erkölcse elleni hasonlóan elemi reakciót is láthatjuk. A Tankcsapda szövegei kapcsán az az ember érzése, hogy nem is maga a szexualitás jelenti az élvezetet, hanem az, hogy az ember egy korábban tiltott területre teheti be a lábát. A dalszövegekben megmutatkozó naturalizmus is mintha ezt mutatná: „A kurvám, aki soha se nedves”; „Meleg a nyála, jó vagyok nála, pedig nagyon korcs keverék… Remeg a drága, az alsónadrág a sarokba dobva rég.” Pszichológiailag is figyelemreméltó, hogy a szövegekben a szexualitáshoz való közeledés kizárólag a hódítás és türelmetlenség érzelmi töltetével történik, amelyben prűd idegenséget, vagy legalábbis gyerekes boncolási kedvet is azonosíthatunk.

Majka

A kelet géniuszának legújabb képviselője Majka, aki szintén egy kelet-magyarországi iparvárosból, Ózdról érkezik. Ő az idők változásainak megfelelően már nem a rock műfajában alkot, hanem rapper. Ez már azonban egy kissé másik történet, hogy pontosan mi, arról sorozatunk hatodik részében részletesebben is fogunk beszélni. Annyit jegyezzünk meg, hogy nála a Kelet géniusza mintha eljutna az önreflexió, a ön-valóságra ismerés szintjére, legalábbis a következő soraiban mintha ennek példáját látnánk:

„Hanem az énközpontú rendszer,
amit pont azért hoztam létre
Hogy ne kerüljek trébe!
És nézd meg,
hogy mit adott most az Isten
Mert semmim sincsen,
összedőlt minden
Megszűnt, amiben hittem!”
Majka: Belehalok

Következő rész: 5. A dél géniusza

One thought on “A kelet géniusza: Edda, Tankcsapda, Majka – a magyar zene szellemi térképe 4.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt szereti: