Istenes költészet: A padlás, Zámbó Jimmy, Ákos – a magyar zene szellemi térképe 3.

Előző rész: 2. A materializmus himnuszai

A  vallásos tematika hagyományosan kívül esett a magyar könnyűzene világán. A vallásos hit megvallásához hazánkban régóta a megütközés, zavar érzése társul. A legjobb példa erre a legnagyobb magyar apja, Széchenyi Ferenc (a Nemzeti Múzeum és a Nemzeti [Széchenyi] Könyvtár alapítója), akit a történetírás és fia is vallási fanatikusként könyvelt el, tevékenységét pedig „vallási téboly” minősítéssel nyugtázta, pusztán azért, mert életének utolsó harmadát már elkötelezett katolikusként, imádsággal, elmélkedéssel, a vallásos eszmeiség és életmód hirdetésével töltötte. Ennek a szemléletnek az alapvető oka talán az, hogy amikor a modern értelemben vett magyar nemzeti kultúra – irodalmi közélettel, sajtóval, intézményekkel, irodalmi kánonnal – kiépült a XIX. század első felére, Magyarországon, mint többfelekezetű országban, a vallás szerepét relativizáló felvilágosodás nyomán, a tolerancia jegyében, a Katolikus Egyház közéleti visszaszorítása a politikai élet egyik legnagyobb súllyal jelen levő programja volt. A történelmi protestáns felekezetek 1848-as, végül 1868-as, majd a zsidó vallás 1895-ös egyenjogúsításával, ugyanekkor a polgári házasság, polgári anyakönyvezés bevezetésével a magyar közélet tulajdonképpen szekuláris jellegűvé vált. Lehet úgyis mondani: innentől kezdve az emberek nem egy vallási közösséghez tartoztak, akikre esetenként igényt tarthatott az állam; hanem az állam tulajdonaivá váltak, akik tartozhatnak vallási közösséghez is. A vallási kérdések közéleti bolygatása a türelmetlenség bélyegét vonta maga után, később pedig – egy többnemzetiségű országban különös súllyal – a nemzeti egység megbontásának vádját is. A magyar kultúra extenzív időszakában, a dualizmus idején, az uralkodó történelemkép a protestáns-függetlenségi szemlélet lett (hasonlóan a szintén egy időben szekularizálódott Csehországhoz), amely a református felekezetet helyezte tiszteletreméltó szerepbe, persze nem mint vallásos igazságok letéteményesét, hanem mint politikai, kulturális vívmányok képviselőjét, előmozdítóját: nemzeti függetlenség, szólásszabadság, anyanyelvi kultúra. Említhető még a magyar kultúra bizonyos katonás jellege, a hagyományosan katonáskodó nemesség nagyobb része által vallott református hit predestináció tana és a mindkét tényezővel összefüggő sztoikus szemlélet. Ezek mindegyike visszatartó erőt jelent a vallásos hit nyilvános kifejezésében. A férfias aktivitás, pragmatizmus és énhatékonyság kultuszának szemszögéből ugyanis gyengeségnek tűnik bármiféle függőség nyilvános térben történő megfogalmazása, például komolyabb érzelmi kitárulkozás, nemhogy a vallásos meggyőződés – tehát egy transzcendens lénytől való függés, hozzá való elköteleződés – hangoztatása. Általában elmondható tehát, hogy a XIX., XX. századi magyar történelem során a keresztény hit nyilvános megvallása sokkal inkább jelentett kellemetlenséget, semmint a népszerűség vagy siker útját.

A két világháború közötti időszakról szólva szokás „keresztény kurzusról” beszélni, azonban a korabeli nacionalista, nemzeti, társadalmi program ismerői tudják, hogy a „keresztény” itt sokkal inkább jelent „nem zsidót”, semmint valódi vallási tartalomra utalna. Persze az időszakot valóban jellemezte egyfajta vallásos megújulás is, ez azonban a politika alakításában meglehetősen csekély szerepet játszott.

Így lehet az, hogy iskolai kánonunk XIX. századi klasszikusainak életművében, mint Petőfi, Arany, Vörösmarty, Jókai, a vallásos tematika szinte alig játszik szerepet. Mikszáth azon műveiben, ahol a vallási vonatkozás a mű középpontjában szerepel, a megközelítés ironikus (Szent Péter esernyője), vagy cinikus és kimondottan egyházellenes élű (Különös házasság). Adynak szokás istenes költészetét említeni, de mondhatni jobb híján (pedagógiai megfontolásból?), hiszen az életműnek csak nagyon kis részét teszik ki az ilyen versek, másrészt ezek istenképe nem koherens, voltaképpen teljesen ellentmondásos (milyen istenről beszél Ady?). Ady ilyen versei inkább tekinthetők részben bibliai ihletettségű gondolatfutamoknak, semmint az istenhit vallásos jellegű megfogalmazásának. A rendszerváltást közvetlenül megelőző évek előttről szinte nincs vallásos tematikájú, hitvalló jellegű mű – nyilván az egyházzenei alkotásokon kívül. Azt gondolná az ember, hogy 1945 ebben is határvonalat jelentene, pedig nem; folytonosságról beszélhetünk, a kommunista hatalomátvétel előttről ugyanúgy bajos említeni ilyen alkotásokat. A Kádár-rendszer idejéről gyakorlatilag az egyetlen olyan mű, aminek középpontjában vallásos vonatkozás áll, Zalatnay Cinitől a Nem vagyok én apáca… Persze, mint egy korszaknak a témához kapcsolódó egyedülálló kulturális alkotását, ennek beállítását is érdemes komolyan venni: a hivatkozás egy korlátozó, represszív, életidegen dologra történik, nyilvánvaló célzatossággal (ironikus, hogy Zalatnay Saroltának – eredeti családneve Zacher – evangélikus szülőkkel kvázi valóban esélye sem volt rá, hogy apáca lehessen).

Az 1983-ban bemutatott István a királyban sem kiemelt jelentőségű a vallásos tematika. A műben István és Koppány között az igazi ellentét nem vallási jellegű, hanem reálpolitika és idealizmus között, kétféle történelmi út között húzódik. Persze István szájából már egy kvázi himnusz is hallható, az Oly távol vagy tőlem. A dal tematikája – erőszak és igazság kérdése – meglehetősen anakronisztikus István történelmi személyét (hivatását?) illetően. Szavai végeredményben is mintha inkább egyfajta deizmusról, semmint autentikus hitvalló szemléletről szólnának. A „hallgatsz” szó jelentené a kulcsot az értelmezéshez, aminek kétértelműsége miatt nem egyértelmű, hogy 1) Isten hallgat, tehát nem válaszol, és inkább a szív felel; 2) vagy Isten hallgat, tehát meghallgat, és így felel a szív: „Nem érthetlek téged, s nem érhetlek el… Te hallgatsz, s én érzem, a szívem felel.” Az István által megszólaltatott tematika ugyanakkor a konfliktus magját nem érinti, és valójában nem mond ellent Koppány szenvedélyes és egyértelmű antiklerikális üzenetének. Mindezzel szemben Zorán, Presser Gábor és Horváth Péter 1988-ban bemutatott musicaljében, a Padlásban, már valóban az istenkeresés, a túlvilági lét bizonyossága felőli tudakozódás allegóriáját láthatjuk. Híres dala a Fényév távolság tartalmilag szinte teljesen párhuzamos István király előbb említett dalával, és bár az immanens, földi irányultság a Padlás nagy himnuszában még nyilvánvalóbb, mint az István a királyéban, mégis mélyebb konfliktusról árulkodik, és sokkal közelebb áll a darab egészének problematikájához, kulcskérdéséhez. Kronológiailag tehát a magyar könnyűzenében az istenes művek sorát, hosszú időt maga mögött tudva, a Padlás musical nyitja. A rendszerváltás már valóban fordulópontot jelentett, a legkülönbözőbb előadók műveiben került sor vallásos tartalom megfogalmazására. Nem várt helyről érkezik a transzcendens beállítottság egyik legtömörebb költői alátámasztása, ami arra is jó példa, hogy mit is kell értenünk valódi istenes költészet alatt. Az 1989-ban alakult Tankcsapda együttes egy kései slágere, az Örökké tart szövege így szól:

„Ha nem hiszed el, hogy az élet,/ tényleg örökké tart,/ hiába úszol belefulladsz,/ pedig ott van a másik part.”  

    

Zámbó Jimmy

A rendszerváltást megelőző időszakkal éles kontrasztban áll, hogy a magyar zene történetének egyetlen szupersztárja, Zámbó Jimmy az istenes költészet képviselője volt, legalábbis tűnhet úgy, hogy művészetének fő magvát a vallásos ihletettség jelenti. Jimmy, ahogy a vele készült interjúkból is kitűnik, nemcsak rendkívül tehetséges (különleges hangi adottságairól legendás volt), hanem szuverén, tudatos és intelligens alkotó volt (szövegeit is ő írta). Hogy itthon miért ő lett a legelemibb emberi érzelmek egyedülállóan sikeres megszólaltatója, abban nemcsak előbbi tulajdonságai, becsvágya és vállalkozókedve (a 80-as években az Egyesült Államokban énekelt), hanem sajátos háttere is közrejátszott. Jimmy a hazánkban kis létszámú görög-katolikussághoz tartozott (a Zámbó név is román eredete utal), amely hagyományosan az egyik legöntudatosabb vallási közössége Magyarországnak. Jimmy legtöbb száma természetesen szerelmes sláger volt, azonban ezeket is áthatja a bűnbánat, az alázat, az élni akarás vallásos érzülete: Fogadj örökbe, Bukott diák, Még nem veszíthetek. Szimbolikus humorral tükröződik Jimmy alázata, vallásos öntudata és persze „nem vallásos” öntudata abban a gondviselésszerű jelenetben (ha hinni lehet az anekdotának), ahogy jellegzetes melléknevét, a Király nevet is kapta. Az őt „istennek” tituláló rajongókhoz ezekkel a szavakkal fordult: „Ne, Istennek ne! Hívjanak akkor inkább már Királynak. Ha a közönség így akarja.” Jimmy leghíresebb „istenes” műve a Nézz le rám, ó Istenem. Jimmy ebben a gyengeségével, végességével számot vető ember kitárulkozó hangján szól Istenhez. A bűnvalló, elveszett bűnös rá oly jellemző alakjára szó szerinti utalás nincs a szövegben, de a hangnemben kiérezhető ez is. Kimondottan vallásos szempontú számai még a Vándor vagyok ezen a földön, a Minden meg van írva, és az A világ lassan útra kész.  Különösen utóbbi sorai árulkodnak egyértelmű üzenetről.

Világ, mely nem bír többet el/
 önmagát pusztíthatja el./

Hit nélkül éli az életét/
letépi tiltott gyümölcsét./
Uram ne hagyd, hogy így legyen!/
De ne tölts bosszút az életen./
Jöjj el, és javíts a műveden,/
tisztíts a romlott lelkeken!/
Uram így legyen!/

Világ vigyázz, hogy mit csinálsz!/
 Mit ma teszel, holnap meg ne bánd!/
Neveld fel tisztán gyermeked/
add neki át az életed!/

A dal egyértelmű intés: a világ rossz útra tért, az emberek bűnösek. A javuláshoz Isten segítségét kéri. A bűnök feletti keserűségben érezzük a szemrehányás hangját, de Istent mégis türelemre, irgalomra kéri. A kifejezett bizalombanés a jó melletti személyes választás, a felelősségteljes döntés felkínálásában összegződik az, amely miatt a dal mintegy antitézise az ellenséges és rideg „máté péteri” világ mechanikus reményvesztettségnek – „Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,/ mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.” A dal, itt utoljára idézett sorai leginkább talán úgy értelmezhetők, hogy a magzati életek védelmére hívják föl a figyelmet (1995-ben, a dal megírásának évében 76957 abortuszt végeztek Magyarországon).  

A hitelesség iránti különös érzékenységről árulkodik a vallásos szövegek, vallásos művek világa. Talán nincs még egy olyan műfaj, ahol ennyire komolyan venné a közönség a művészi és valódi én egységét. Köztudott volt, hogy Jimmy rendszeres templombajáró, csepeli gyóntatóatyja bizonyára minden titkát ismerte, de sajátos gyengesége a női nem irányában a nyilvánosság előtt sem volt ismeretlen. Viszont Jimmy, legyen szó bármelyik vallási tartalommal bíró daláról, elsősorban mindig a bűnbánó ember hangján szólalt meg. Sikerének egyik titka mindenképpen az volt, hogy a közönség hitelesnek fogadta el. Zámbó Jimmy a közönség körében példátlan népszerűségét és a halála utáni kultuszt sokan értetlenül fogadták. Persze, ahogy áttekintettük az „istenes költészet” sanyarú előéletét hazánkban, nem véletlen, hogy az emberek ki voltak éhezve a vallásos élményeket idéző, vallásos ihletettségű dalokra és Jimmy fő varázsa ebben állt. A hazai kulturális elit persze elutasítóan szólt a Jimmy-jelenségről és ebben nem volt különbség az urbánus (liberális) és népi (nacionalista) értelmiség között. Ebben talán nem kis része volt a magyar kultúrát bizonyos vonalában erősen jellemző iskolás pedantériának, szűklátókörű sznobizmusnak, amely nem érezte szalonképesnek a Jimmy által megszólaltatott nyitottságot és érzelmességet. Hisz valljuk be: Jimmy valóban különleges hanggal bírt (valószínűleg ő volt a magyar könnyűzene tényleg legjobb hangú énekese), szövegei a hazai fülnek szokatlanul túláradó (giccsbe hajló) érzelemvilágukkal bár kigúnyolhatók, önmagukban mégsem válnak nevetségessé. Dalai ma is frissnek hatnak és élvezhetők. A Jimmy-jelenségben a legszélesebb körű, legvalódibb hazai ellenkultúrát láthattuk kibontakozni, és nem véletlen, hogy ennek hátterében vallásos jellegű tartalom állt.  

Ákos

A rendszerváltás utáni zenei élet állócsillaga Ákos szintén az istenes költészet képviselője, sőt esetében egész művészi programját valójában az istenhit határozza meg. Általánosan elfogadott vélemény, hogy Ákos a magyar könnyűzene legprofibb, legtudatosabb előadója. Ez jól megválasztott, mértéktartó színpadi jelenlétében is szembetűnő. Hátterét kiegyensúlyozott, vallásos katolikus család jelenti, az ország egyik legjobb gimnáziumába járt, közgazdasági diplomát szerzett. Ennek fényében érthető meg Ákos tehetsége, valamint művészetének gyengéi is. Ákos stabil világnézete és szuverén alkotói énje jelenti a forrást a művészi alkotáshoz, ugyanakkor egész életművét egyfajta problémátlan, lehatárolt magabiztosság hatja át. Az erős, gondolatgazdag, érzelmi telítettségről árulkodó sorok mellett, a dalok nagy részében ezért nem látjuk a kényelmes, középszerű megoldásokon felülemelő kényszer nyomát. Dalainak alaposabb szemrevétele mellett ugyanakkor nem lehet egyetérteni Puzsér Róberttel, aki azt állítja, hogy „nincs értelme Ákos szövegeinek” (szavai a hazai értelmiség hagyományos, vallásos ihletettségű művészettel szembeni értetlenségéről írt gondolatokat is igazolják). Már önmagában az Ákos dalszöveggenerátor bizonyítja egy sajátos ákosi minőség létét és tartalmatlanság esetén nem lehetne olyan remek paródiákat készíteni Ákos művészetéről, mint a Belga együttes Bonanza Banzait idéző sorai: „Legyél az erkölcstanárom,/ ma éjszaka minden áron,/ hűtlen akarok lenni,/ hűtlen akarok maradni hozzád/bébe…”, vagy az „endorfin és tesztoszteron/ veszélyesebb mint a metró peron”. Ezekben a sorokban szinte benne van az ákosi szövegvilág esszenciája. A vallásos-morális és erotikus tartalom keveredése, a nyelvi és tartalmi végletek, paradoxonok, a bátor/indokolatlan szóválasztás.

Ákos hírnevét az 1987-től 1994-ig fennálló Bonanza Banzai formáció alapozta meg, aminek ő volt a lelke. A csapat fő inspirációját a korban rendkívül népszerű Depeche Mode jelentette. Az angol együttes itthon legismertebb, kései száma, az Enjoy the silence szövegében és videóklippjének képi világában is erős spiritualitásra, a belső világ felé fordulásra utal. A Bonanza Banzai hatalmas népszerűségre tett szert és azt lehet mondani, hogy a hazai könnyűzene világában az ifjúsági életérzés egyik legnívósabb kifejezője volt. A Bonanza dalaiban nagy szerepet játszik az erotika, az ösztönök világának nyers, plasztikus megfogalmazása, amelyben Ákosnak ugyanazt a fogékonyságát láthatjuk, amely a vallásos jellegű képzetek irányában is megmutatkozik. Lehet beszélni Ákos művészetének „kamaszos” motívumairól, amit elfogadva, a Bonanza dalaiban kimondottan előnyeként említhetünk. Ákos jó érzékkel fogta meg a rendszerváltás korszakhatár voltát és öntötte formába nemzedékének életerős és bizonytalan energiáit, a „most bármi megtörténhet” érzését. Erre a legjobb példát az Induljon a banzáj szolgáltatja, amelyből nem véletlenül lett kultikus szám – mai szóval akár mémnek is nevezhetnénk. „Egyszerre sivatag, egyszerre dzsungel, Jövőd még nincsen, a múltad már nem kell”. Tipikus Ákos szám ez azért is, mert bár rendkívül populáris, ebben is található filozofikus, ezúttal meglehetősen elmés betét: „Nyugati a zene, de keletre tart/ és nem állja útját se tenger se part/ Persze nem biztos, hogy jót tesz neked/ Ha kiszolgálják az ízlésedet….” Az együttes első, 1989-as Induljon a banzáj albumának végén egy népdalfeldolgozás, ebben a formájában kimondottan esti ima, az Adjon Isten… szerepel, amely meglehetősen formabontó dolognak tekinthető egy országos népszerűségű, ifjúsági zenekarnál. Ákos nemcsak az ösztönvilág, a benyomások, az egyéni élet szintjén tett fel kérdéseket egy elmúló világ végén, egy új világ kezdetén, hanem egy általánosabb érvényű igazság keresésének kihívását is érezte. Az 1990-es Kihalt minden spirituális keretben értelmezi a közelmúlt történelmét és az előző, anyagelvű, materialistaként értelmezett rendszer elleni lázadás kifejezője:

Letépték szárnyaimat
Testem-lelkem a földöm maradt
Anyagból vagyok, azt hazudták
De a titkok titkát ők se tudták

A posztkommunista fiatalság megfosztottságát és általános remény- és értékvesztettségét fejezik ki a jól eltalált „Mert kihalt minden, zene se szól/ Nincs Beethoven, nincs rock’n’roll.” sorok. Dühöt, a rendszerváltó nemzedék reményét szólaltatnak meg a meglehetősen erőszakos, az érték nélküli rendszerre vonatkozó sorok. „Eljött, itt van: meghalsz végre/ Oh, meghalsz végre”. Az 1993-as Elmondatott szövege azon kívül, hogy nyilván utal a zenekar közelálló feloszlására, egyértelműen vallásos üzenet beágyazásával teszi mindezt. Önmagában nem túl művészi megfogalmazásúak, de Ákos előadásában sorai szépen hangzó, tartalmas üzenetet hordoznak: Sietni kéne testvér/ Szeretni, lenni, élni/ A halállal nem békélni meg. Ebben a dalban található a talán legjellegzetesebb ákosi versszak. Itt egyszerre láthatjuk az együttes végét, hogy nincs több közös mondanivaló és láthatunk egy teológiai üzenetet, a kinyilatkoztatás befejezettségét, azt, hogy a valóban fontos dolgok úgyis az Evangéliumban vannak: Álnokul hallgat a dal/ Üresen kong most a szó/ Elmondatott minden, ami elmondható. Elsőre úgy tűnik nincs összefüggés a két gondolat között (talán másodjára sem), de az utóbbi felől a sorok a vigasztalás, kiengesztelődés hangján is értelmezhetők.

Talán azt lehet mondani, hogy a Bonanza utáni időszak Ákosnak sokáig a kísérletezés ideje volt, persze a népszerűséget sosem tévesztette szem elől. Ezekben a dalokban mintha elfelejtené (vagy álcázná?) eredeti programját. Legnépszerűbb dalai, a Hello, az Indiántánc, az Ikon, a Keresem az utam tartalmilag nehezen értelmezhetők. Ennek az időszaknak a dalai vádolhatók a leginkább az Ákosnak tulajdonított sajátos gyengeségekkel, mint a terjengős üresjáratok, a nagyzoló, de tartalmatlan szóképek, a tudálékos közhelyesség. Itt említhető a vallásos és erotikus-romantikus motívum keveredése, amelyre a legjobb példát a Keresem az utam sorai szolgáltatják: „Akinek engem küldött,/ Akit nekem szánt az ég./ Tudod, hogy vár még rám,/ A Holdnak tán a túloldalán,/ Ő az, aki beszél bennem/ Érthetetlen angyalnyelven.”  Ez a formula egyébként egy másik rendkívül népszerű előadónak, Rúzsa Magdinak is bevált receptje, gondoljunk csak Éden című számára, ahol bibliai eredetű szókinccsel, vallási élmény gyanánt mutatja be szerelmi, erotikus látomását. Egyébként az erotikus-szerelmes nyelvezet korántsem áll ellentétben a vallás világával, elég a Bibliából az Énekek énekére gondolni. Ákos katolikus volta kapcsán még a misztikusok, apácák Krisztus és az Egyház kapcsolatának szimbolikus értelmezésén alapuló Krisztusra jegyesként tekintő nyelvezetére is gondolhatunk és nyilván a házasság szentség voltára is.

2002 után mintha megváltozna Ákos művészete és egy folyamatosan letisztulás jellemezné. Az Alig hitted egy olyan szám, amely megint az ákosi szövegvilág tartalmasabb részét mutatja fel. A dal erős, hangsúlyos soraival egy különleges, eredeti, kevésszer megfogott érzést szólaltat meg. Elsősorban az utolsó versszak sorait érdemes idézni: „Alig hitted/ Hogy egyszer ez is eljöhet még/ Feletted is felragyoghat az ég/ Nem csak a küzdelem/ Vagy az ünnep lehet szép/ Alig hitted/ Hogy ez is eljöhet még.” Megállapodottság, visszatekintés, az önmaga ambivalenciájával is számot vető elégedettség. Ákos alakjának másik jellegzetessége a politikai jobboldal irányában való elkötelezettsége (hasonlóan Demjén Ferenchez). Az Alig hittedben is van így értelmezhető sor, amelynek klippjében is a Terror háza szerepel, jellemző módon lekorlátozva (ez esetben lebutítva) a dal lehetséges értelmezését és üzenetét. Ákos számos dalában találni ilyen, egyértelmű üzeneteket tartalmazó betéteket. A politikai közlésénekkényszer olyan hajótörésekhez is vezet, mint a Bosszú népe című szám. A 2014-es Igazán című szám jellegzetessége ugyanakkor, hogy már tisztán vallásos tartalmat hordoz. Érdekes módon reflektál erre a videóklip, ahol a Bonanza Banzai idejének képi világa elevenedik meg (fekete-fehér felvétel, gyári környezet), sugallva a visszatérést az eredethez, az eredeti mondanivalóhoz. A letisztultság két 2018-as műben, A nem kell más vigaszban és Hazatalálban is tetten érhető. Előbbiben ez a romantikus-vallásos beszédmód, utóbbiban a nemzeti központú, politikai üzenet megfogalmazásában mutatkozik. Ákos művészete tehát változik és képes a megújulásra, ami mindenképpen jó hír!

Kowalsky meg a Vega

Hogy a vallásos motivációjú, tartalmú szövegvilág egyre inkább utat talál a populáris zenében, arra a legjobb kortárs példát a protestáns hátterű Kowalsky meg a Vega szolgáltatja, amely igényes, népszerű, didaktikus (de nem kirívóan) hangnemben megszólaltatója a vallásos szemléletnek.

Következő rész: 3. Istenes költészet